SZTORIK

Gőg

Ma elhatároztam, hogy utánaeredek a GŐG-ömnek és az írmagját is kiirtom magamból.

Ahogy azt kell, rákészültem a meditációra: szellőztetés, füstölő, gyertya, hangtál… „IRIGYSÉG” meditáció. Miért pont ez és mi köze van a gőghöz?

Legutóbb azt vettem észre magamon, hogy a gőg („nyuszika b…. meg a létrádat” effektus) akkor kapcsol be, amikor jön a féltékenység és vele karöltve az irigység. Arra gondoltam, esetemben ezek a félelmek a legközelebbiek a GŐG-höz.

Kétszer indítottam el a meditációt, mindkétszer belealudtam. Fókusz, fókusz, mondogattam magamban, hátha így tényleg csinálom és nem alszom bele. Harmadik nekifutás, újabb belealvás. Egóm megnyugtatott: hát jó, akkor adott készségi szintemen én itt tartok, még nem vagyok kész, hogy kiégessem a gőgöt magamból (és egyáltalán mi is ennek a szónak a pontos jelentése???) és ha bele kell aludnom a meditációba, akkor belealszom!

Arany-magenta, a meditáció negyedik nekifutásra elindult ismét.

Közben kerestem magamban a gőgnek megfelelő szinonimákat, mert a gőggel mint kifejezéssel, nem tudtam azonosítani magam. Sikerült megtalálnom a nagyképű szót és mintha villanyt kapcsoltak volna fel bennem, megindultak az érzések, képek.

Innentől nagyon szövevényessé, időben ide-oda ugrálóssá, ámde a végére mégis tisztává vált minden. Próbálom nyomon követhetően leírni:

1. Először az oviban találtam magam, kisgyerekként. Éreztem, hogy MÁS vagyok, mint a többiek. És mert MÁS vagyok, ezért értek az atrocitások, bántások. Nem akartam MÁS lenni, olyan akartam lenni, mint a többi gyerek. Viselkedésükre úgy reagáltam, hogy nem vettem róluk, a bántásukról tudomást. „Gőggel” védekeztem ellenük. Arany-magentával emeltem a rezgésszintem az akkori énemben és kerestem az okát, hogy miben és miért vagyok más, mi az a tulajdonság, ami mássá tesz (de nem találtam meg). Vajon az én másságom miért teszi velem szemben gonosszá, kiközösítővé őket? Beléjük világítottam. Éreztem, hogy innen ered minden, a MÁS-ságomból. Olyan volt, mintha félnének tőlem, attól amilyen vagyok. Védeni kezdtem magam a gyerekektől, felnőttektől, mert nemcsak a gyerekek bántottak, hanem a felnőttek is. Miért kell tőlem félni? Nem érzem, hogy rossz lennék. Olyan volt, mintha ők nem ismernék ezt a másságot és ettől az ismeretlentől félnének.

2. Átláttam, átéreztem mindent. Minden felismerésemet, árnyék-énemet megláttam és még világosabban értettem azokat a dolgokat, amiket eddig kioldottam, vagy amikre rájöttem. Védelmet építettem magam köré. Hogy beolvadjak, hogy hasonló legyek, elkezdtem gömbölyödni (miért pont ezt választottam?). Sokáig azt hittem, hogy ez a kövérség a húgom születésével függ össze, de most azt éreztem, hogy nem. Itt van az eredője. Viselkedésemben pedig „jobb vagyok nálad, vedd már észre”, „dicsérj meg”, „ismerj el”, „szeress”, metódus alapján kezdtem manipulálni, de ez már inkább iskolás koromra tehető. Kértem Felsőbb Énem, mutassa meg, honnan ered ez az egész védekező mechanizmusom, mi az eredő ok, ami miatt a félelmeimet – a nem elfogadást – a nagyképűség, a gőg mögé rejtem.

3. Anya pocakjában a szegycsont alatt voltam, egy ibolya virágcsokorként láttam magam, mert anyu úgy gondolt rám. Nagyon boldog volt, de éreztem, hogy védekezik valami miatt és a „leszarom” módszert választotta. Kinéztem. A család tagjai álltak körülötte. Nagymamáim, nagypapám és édesapám. Apai nagyanyám fiatalnak és hebrencsnek tartotta anyát a gyerekhez. Anyai nagyanyám szimplán csak lekurvázta anyát (18 éves születésnapja előtt elmenekült otthonról apuhoz és 2 évvel később lett állapotos. 3 hónapos terhesen villámgyors esküvő volt). Apa felől is éreztem valami tartózkodást, amit nem értettem. Arany-magentával ismét rezgésszint emelés, rávilágítva megláttam benne a kétkedést, hogy tőle vagyok-e. Egyes-egyedül az apai nagypapám felől áradt a feltétel nélküli szeretet, elfogadás, anya felé és felém.

Elfáradtam, a meditációt abbahagytam. Szívből jövő hálát éreztem, elkezdett a gőg kibogozódni. Tényleg őszintén hálás vagyok a családtagjaimnak azért, mert rámutattak arra, hogy már pocaklakóként a nagyképűség mögé menekültem.

4. Következő nap ismét emeltem a rezgésszintem, majd méhmagzatként minden körülöttem lévő személynek áramoltattam a feltétel nélküli szeretetet. Olyan volt, mintha anyu és én egyek lennénk. Amit ő átélt azt én is éreztem. Nem tudtam eldönteni, hogy az anyu vagy a pocaklakó vagyok-e. Nem tudtam, hogy ki az, aki a feltétel nélküli szeretetet áramoltatja: én, a pociban – vagy ő, annyira egynek éreztem magam vele!

Anyai nagyanyámat a feltétel nélküli szeretet szimbólumával, az arany szinuszgörbével itattam át egészen addig, amíg elkezdett az ő irányából is felénk jönni a szeretet. Ekkor 15-16 évessé vált anyu, nagyim az ölébe vette, simogatta és puszilgatta a haját. Szeretgette. Megadta neki azt a szeretetet, amit azelőtt nem. Szinte érezni lehetett, ahogy anyu és én töltődünk.

Apai nagyanyámmal, egy oda-vissza irányuló tiszteletet értünk el az egyetemes szeretet mentén. Nem piszkálta anyámat, hanem elfogadta.

Megéreztem, hogy apa és anya milyen nagyon szerették egymást, igazán és őszintén. A feltételnélküli szeretettel, az arany szinuszgörbével átitattam apát, nyoma sem volt a kétkedésének.

5. Én pedig gőg, nagyképűség, kevélység, rátartiság nélkül jöhettem a világra. Ezeket az árnyékén tulajdonságaimat a magentában alkímiáztam. Fénylényem a magentából egy kis arany színű varázsdobozkával a kezében szállt ki. Odament anyához és a pocakban lévő pici babát a dobozkában lévő arany színű anyaggal bekenegette. Átírta a múltamat, arany színű fényben ragyogva jöttem a világra. Így is cseperedtem fel, arany fényt árasztva az óvodás, iskolás, kamasz majd a jelen koromig. Felnőttként egy mély lélegzetvétellel mélyen beszippantottam „Őt” és ahogy egybeolvadtunk, hatalmas nyugalom szállt meg. Szinte észrevétlenül, hátulról a vállamnál a Szerelmem átölelt és szeretettel ringatott. Ezzel az érzéssel (és jó nagy adag bőgéssel) jöttem vissza.

Most pedig jönnek az élethelyzetek, amikben vizsgázhatok az átalakult fény-tulajdonságaimból.

Szeretettel várlak a Teremtő Önismeret oktatásán!

Ha valakinek az ősvalójában az a kód él, hogy ebben az életében Önmaga ismerőjévé váljék, akkor elrendeltetett időben
megszólal lelkének finom hangja és jelzi, lépjen rá az útra, mely befele vezet és mélyre, hogy Önmagát valóban megismerje.

Cím: 1024 Budapest, Margit körút 61-63. IV. emelet 21. Kapucsengő: 17
E-mail cím: oktatas@teremtoonismeret.hu
Web: teremtoonismeret.hu

Cím: Budapest, district II., Margit körút 61-63. 4th floor, door 21. Gate bell: 17
E-mail address: saghyeniko@spiritualisonismeret.hu
Web: spiritualisonismeret.hu