E.

Évek óta karácsony előtt összehúzódik a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy el fog jönni a december 24-e. Már sok oldalról megvizsgáltam, hogy miért van ez nálam, de mindig jött a gyomorgörcs és átkapcsoltam túlélő üzemmódba.

Eddig sosem tettem fel azt a kérdést, hogy én minek is örülnék? Minden évben végig csináltam a jól megszokott programot.
Bár már egy ideje külön élek a családomtól, de mindig hazamentem 24-én, főztem, takarítottam és túléltem. Természetesen mindezt mindig a párom nélkül. Vele általában 26-án találkoztunk, amikorra már teljesen ki voltam facsarva.
A Teremtő Önismeret módszer segítségével felemeltem a rezgésszintemet, és láttam rá, hogy mi történik velem.
Megfelelek egy olyan programnak, amihez már semmi közöm.
Valójában nem is várja el senki tőlem, egy robothoz tudnám hasonlítani azt, amit teszek.
Ez a program tökéletesen bevált az évek során. Így védtem ki, nehogy konfliktusba kerüljek bárkivel.
Másrészt rájöttem arra is, hogy még mindig szégyenérzet tölt el, ha Apámra gondolok. A legváratlanabb pillanatban úgy tud viselkedni, hogy „majd a szék alá süllyedek szégyenemben”.
Emelkedett rezgésszinten magam elé vettem a megfelelési kényszeremet és a másság el nem fogadását.
Az oldás után egyértelművé vált számomra, hogy mitől lenne ez az alkalom valóban ünnep és nem egy kínszenvedés. Páromnak elmondtam, hogy vele szeretném tölteni a karácsonyt, és úgy, hogy egyikünk családja se maradjon ki belőle. Ő is nagyon örült annak az ötletnek, hogy összehozzuk a két családot.
Együtt készültünk az alkalomra. A tradícióktól eltérő ételek szintén nagy lépést jelentettek, mivel gyerekkorom óta mindig ugyanazt esszük.
Ráláttam arra is, hogy Apám pont úgy van jól, ahogy van. Nem szeretném már megváltoztatni, az sem számít, ha valakinek esetleg “beszól” valamilyen bántó megjegyzést. Aznap este minden harmóniában hullámzott. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Ez egy olyan Karácsony volt, amikor fel tudtam magam vállalni, nem féltem semmitől és senkitől, az együtt eltöltött idő a szeretetről szólt!