E.

Elindultam. Az összefüggéseket csak részben látom, de érzem a folyamatos alakulást, érzem, hogy „akaratlanul” is dolgozom és dolgozik bennem valami, még akkor is, ha nem vetül fény minden homályos sarokra és nem sikerül a vonalakat nyomban összekötni, ha sokszor lassan is (vagy csak valaki más „érintése” nyomán) érzek rá az energiatörvények és ok-okozati összefüggések működésére.

Tény, hogy minden egyes embertől, akinél eddig önismereti céllal megfordultam, kaptam valamit, és mindenhol tanultam újat, de olyat most érzek először, hogy nem azért számolhatok be mélyreható változások elindulásáról, mert a közös munka után „illik” valami pozitív konzekvenciát szülni, hanem azért, mert a változások – bennem és körülöttem – a maguk valójában folyamatban vannak, az Élet elkezdett áramolni, és érzem, hogy én is a Teremtés része(se) vagyok. Minden megváltozott, „incipit vita nova”. Amikor hazaértem tőled, és séta közben elmeséltem a páromnak, hogy mi mindent tapasztaltam a nálad töltött idő alatt (és óta), ő egyszercsak megállt, szembe fordult velem, és mosolyogva annyit mondott: „Istennő vagy” – én pedig akkor és ott tudtam, hogy ez most a legkevésbé szól a külsőmről vagy arról, hogy a kedvesem örvend a belőlem áradó madárcsicsergős kisugárzásnak, itt más is történt: valami megmutatkozott a Lényegből. Édesapámmal szemben pedig szokatlan, és minden erőlködést nélkülöző türelmet tudok tanúsítani, ami számomra új és nagyon kellemes élmény, úgy hiszem, mostmár akkor sem esnék kétségbe, ha netán vissza-vissza találnék csúszni türemetlenségem kicsiny vermébe, mert érzem és tudom hogy van választásom. Apróbb élményeim, szembesüléseim, felismeréseim nem is részletezném – az összes kicsi (ségnek tűnő) megtapasztalás is képes lenyűgözni és örömet okozni. Dolgozom, és várom a további felfedezéseket – „indulásra készen, kalandok elébe, erővel testemben, békével lelkemben”. :)

Köszönöm!