V. O.

Én még az önismereti utam elején járok, így megoldott problémám egyenlőre kevés, de felismerésem annál több.

Vicces, de örömöt okoz, ha sikerül felfedeznem magamban egy-egy árnyék-ént, mert már tudom, hogy ezek a kulcsok Önmagamhoz.

A problémám azt hiszem nem egyedi: ANYÓS-MENY viszály.

A mi kapcsolatunkban nem a vita kapta a főszerepet, inkább az álszentség és az érzelmi zsarolás. A vita ezek miatt köztem és Férjem között volt. Az Ő szülei mások mint az én szüleim, másképp gondolkoznak, más a fontossági sorrendjük stb. Ebben Férjemmel egyet is értettünk. A probléma ott kezdődött, hogy én elégtételként azt vártam volna Tőle, hogy ezt minden egyes helyzetben erősítse meg nekem, hogy én ezt még kontrázzam. Persze ez Férjemnek nem ment, hiszen eléggé fájt szülei reakciói az adott történésekben, és az én nem éppen kedves véleményem. Az önismeret által ráláttam magamra, mert rá AKARTAM látni magamra. Persze először jöttek a kifogások, próbáltam megmagyarázni magamnak, „igen, de én csak azért mondtam, mert ŐK”…, „igen, de én azért csináltam, mert ŐK”… És egyszer csak nem volt több „de”, azt mondtam: Tovább lépek! Nem az anyósomért, nem a férjemért, nem a gyerekekért! MAGAMÉRT! És ezután csak úgy jöttek a felismerések! Mennyit ártottam magamnak, mennyit bántottam azokat akiket szeretek! Megbocsájtottam magamnak és rendeződőtt a kapcsolat. Anyósomban nem tudom mi játszódott le ez idő alatt, de mivel én őszintén harag nélkül közeledtem felé, Ő is harag nélkül válaszolt vissza.
És ebből rájöttem, megéri tovább keresni a sok-sok árnyék-ént!

Sághy Enikőnél az egyik meditációs oldás alkalmával sikerült rálátnom a probléma valós okára. Az eredeti ok szüleim életében megoldatlan konfliktusban volt. Ezután a felismerés után tudtam elkezdeni az igazi önismeretet.