G.

Az életemben először, az első alkalommal, amikor elhagytam a Földet, a Tejútrendszert, majd mindent amit valaha ismertem, egy arany pontot láttam magam előtt. Ebben az arany pontban volt minden amit ismerek, az egész Világegyetem. Az arany ponton kívül nem volt semmi. Kicsit nehezen kifejezhető ez a “semmi”, de sötétség vett körül, és ott világított előttem az a pici pont, benne az egész Világegyetemmel. Nem féltem, nem volt sem hideg, sem meleg, nem volt félelem (hiába volt sötét), sem fájdalom. Kíváncsi voltam, majd amikor megkérdeztem, hogy most mi fog történni, a pont növekedni kezdett és én visszakerültem a testembe.

Az előzményt azért tartottam fontosnak elmondani, mert ez az élmény, illetve történés most tovább fokozódott Nálad! Ismételten oda kijutottam, de ez most más volt. Közelebbről szemügyre vehettem azt az arany pontot, amit valójában egy hatalmas arany gömbnek érzékeltem. Nem láttam a teljes gömböt olyan hatalmas volt, csak az ívét, de ez is éppen elég volt. Felismertem a Forrást. A csodálkozás a legjobb szó amit sikerül leírnom. Megdöbbentem, mert láttam Galaxis rendszereket kapcsolódni ehhez az arany gömbhöz. Galaxisok millióit láttam egyszerre, ahogy “kommunikálnak” a Forrással, majd a Galaxisokban lévő milliárdnyi bolygók és csillagok szintén, a bolygókon lévő teremtmények szintén. Minden kapcsolatban volt a Forrással. Itt döbbentem rá, hogy a Forrás ugyanaz nekünk, embereknek is, mint azoknak akik távoli világokban él(het)nek. Mielőtt véget értek volna az események, az a kis arany pont belépett a mellkasomba nagyjából a csecsemő mirigynél és ott is maradt.

Ezek után egy hatalmas ugrás történt. Korábban már jártam előző életeimben és volt egy élet, ahol különösen sok időt töltöttem el. 1652-ben Indiában éltem, és finoman fogalmazva nem bántam jól a nőkkel. Ennek a karmáját most törlesztem, ez a párkapcsolati kudarcaimmak fő oka, mint azt megmutatták korábban. Ami most történt, arról soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Újra ott voltam abban a testben, aki élvezte, hogy jóképű, hogy minden nőt megkap akit csak akar és aki kegyetlenül ki is használta ezeket a tulajdonságait, sok nőnek nagy lelki, szívbéli fájdalmat okozva. Most viszont megjelent előttem egy Angyal, talpig arany színű vértben, az arca helyén a kéklő égboltot láttam. Vele együtt jelent meg egy lány, az akkori életemből és elkezdtem érezni amit Ő érzett irántam akkor! Azt a fájdalmat, amit én okoztam neki azzal, ahogy kihasználtam, Ő bízott bennem és én visszaéltem ezzel. Mintha a mellkasomat kiszakították volna a helyéről. Ismerősen fájdalmas érzés volt…több alkalommal éreztem már jelen életemben ugyanezt az érzést. Megdöbbentem. Ekkor az Angyal a következő szavakkal szólt hozzám: „Most már érted, hogy miért kell a szenvedést még egy ideig megtapasztalnod jelen életedben?” Megmutatta, hogy a karma törvénye alól nincs kibúvó. Bármit okozunk másnak, a számlát ki kell egyenlítenünk.
Amikor kijöttem a meditációból, sokáig tartott míg magamhoz tértem.

Azt mondják, halálunk után, amikor lepereg az a bizonyos film, érezzük mind az örömöt mind a fájdalmat, amit más embereknek okoztunk. Hálás vagyok az Égieknek azért, hogy ezt még életemben megtapasztalhattam. Alázatra tanít és mindig emlékeztet arra, hogy az emberek megsegítésére koncentráljak.

KÖSZÖNÖM!