B.

Kedves Enikő, köszönöm, hogy annyi mindent elmondtál magadról a hétfői blokkoldáson. Arra gondolok, ahogyan reagálsz bizonyos helyzetekre, hogy egyszerre több szálon futsz. A másikra figyelésedet őrületeken keresztül kellett megtanulnod, hogy 100%-osan vele legyél, ezek nagyon megérintettek. Megláttam nemrég, hogy nem figyelek a környezetemre, a beszélgetőpartneremre, és amikor ezt mondom, meresztik a szemüket, hogy pedig én milyen figyelmes vagyok. De én tudom, mert már szerencsére megéltem magamból ezt is, hogy mi az az állapot, amikor VALÓBAN FIGYELEK, amikor csak a másik van, amikor befogadom őt, a mondatait, mintha a lelkem puha párnáján ülne, körbeölelem és érzem mindenét, látom a gondolatait is, illetve inkább azt, honnan jönnek és hová tartanak a fejében a dolgok. Ez furcsa, új dolog, érzem, hogy kering a feje fölött egy koszos felhő, vagy egy hosszú örvény…

Szóval köszönöm még egyszer, hogy megnyílsz mindig, így könnyebb megérteni magunkat, megnyugtató.

Még valami! Hatalmas hálát éreztem, amikor rádöbbentem újra, hogy milyen szerencsés vagyok! Valamiért ez a sors adatott, ezt választottam, kértelek az életembe Téged, és az erőmet is megköszöntem, ami kihozott a szürkeségből, butaságból, kavarásból, öntudatlanságból. Az emberek 80%-a nem tud beszélni, én mindig meg tudtam fogalmazni a gondolataimat, tényleg mintha más világokban élnénk, egyszerre több dimenzió kell, hogy létezzen. Hihetetlen, hogy ez A Valóság, sokszor még mindig nehéz felfogni, beengedni az elmémbe.