U. B.

Különös, de nem véletlen találkozás ez. Egy igen zaklatott időszakomban, amikor kerestem a kiutat, hogy belső feszültségemre enyhítést találjak, talált meg a könyv engem. Egy üzletben bolyongva kerestem kedvenc könyvemet, de ahhoz, hogy le tudjam venni a polcról, a tetejéről kellett leemelni egy másikat. Ez a másik volt „Ő”. Szép borítója és címe miatt megfordítottam, mit írhatnak róla a hátoldalon. Máris kaptam választ a kérdéseimre, a rengeteg miértre. Elkezdtem olvasni és kezdtem érezni, hogy életem egyik legjobb választása ez a könyv. És akkor még nem is sejtettem semmit a többiről. Úgy éreztem, hogy a könyv csak nekem szól, pont az akkor adott problémáimra kaptam meg a válaszokat. 

Végetért a párkapcsolatom, a szakító fél én voltam, de nagyon megviselt a dolog, nagyon fájt. Becsapott, elhagyatott, dühös voltam, bosszús és féltem. A könyv elolvasása után úgy éreztem, Enikővel és módszerével meg kell ismerkednem. Az volt a fő kérdés az életemben, hogy 7 év párkapcsolat után hogyan fogok egyedül élni? Féltem, hogy mi fog velem történni. Soha nem laktam egyedül, ha hazamentem munka után valaki mindig várt rám, akivel megbeszélhettem a napi történéseket. Az életem mozgalmas volt. Mi lesz velem ezek után?

Enikővel való személyes találkozás alkalmával mélytudat szinten elindultunk lelkem belső útján. Lelkem magja elsőként azt nyitotta meg, amikor 18 éves voltam, éppen táncolni indultunk egy szórakozóhelyre. Baráti társaság, vidám hangulat reggel 5 óráig, amikor is egy ittas srác betörte az orromat, mert „rossz helyen álltam”. Enikő megkért, hogy térjünk vissza az előző estére, amikor készülődök, öltözködöm, hogy indulhassak táncolni.

– Miért szerettél volna lemenni aznap este arra a szórakozó helyre? – kérdezte.
– Azért, mert szerelmes voltam valakibe, és mindenáron szerettem volna találkozni vele. – válaszoltam.
Enikő megkérdezte, hogy a fiú is szeretett-e engem, amire válaszoltam, hogy nem, csak én akartam őt, szabályszerűen erőszakkal kapaszkodtam bele. Tíz körömmel akartam azt a srácot, szerelmes voltam és meg akartam szerezni.

– Szerinted azon az éjszakán, miért kaptad azt a pofont? Miért voltak veled szemben erőszakosak? – kérdezte.
És akkor ott megértettem a lényeget! Minden, ami velünk történik, belőlünk indul ki. A legkisebb pofontól a legnagyobbig, amit az élettől kapunk. Mi teremtjük azokat a dolgokat, amik velünk megtörténnek. Ez olyan felismerés volt számomra, hogy félelmetes volt szembenézni vele!

Mélytudat szinten folytattuk a szembesülést. A látvány megdöbbentő volt, szavakban nem igazán kifejezhető. Önmagamat láttam koszosan, piszkosan, azt hiszem a fogaim olyanok voltak, mint a farkasoké, a hajam össze volt túrva, cafatokban lógott rólam a ruha, láncra voltam verve és vicsorogtam. Magam voltam az ördög, vagy legalábbis így tudnám elképzelni az ördögöt. Hol sírtam, hol nevettem, az érzelmeim a pillanat tört része alatt változtak, ekkor kellett, vagy inkább lehetett szembesülnöm a magam árnyékos oldalaival.

Enikő a végtelenségig őszintén segített kimondatni velem azokat a szavakat, amik igazak voltak rám és én nem ismertem volna be soha magamnak. Itt a félelem nélküli rezgéstérben fel tudja az ember tárni legmélyebbre eldugott hibáit, amiknek felismerése, kioldása, átalakítása óriási energia felszabadulással jár. Kicserélődtem. A lelkem megnyugodott. Az egész meditáció egy órás volt, de kb. 10 percesnek tűnt. Az oldás és a könyv „megváltoztatta” az életemet. A piktogramok minden napi olvasataim közé tartoznak, és ha véletlenszerűen nyitom ki, mindig arra ad választ, ami foglalkoztat éppen. 

Mostanra már 2 hónapja egyedül lakom, szeretem a lakást, amiben élek, és az életem ugyanolyan mozgalmas, mint régen, talán mozgalmasabb is. Én ezt pár hónappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni! Köszönöm Neked!