A. J.

Bár gyerekkorom óta foglalkoztat, hogy miként legyek tökéletes párja társamnak, mégis mostanában sikerült csak, egy szép, harmonikus partner kapcsolatot kialakítanom. Hosszú évekig ugyanazon hibák kombinációját ismételgettem. Vállamat megrántottam és tovább libbentem egyik kapcsolat után a másikba. Csak az érdekelt, hogy mennyit adhatok magamból, mert szeretetem végtelen volt és kifogyhatatlan. Ma már a szeretet szó egészen mást jelent számomra, hogy bízzak magamban.

Döbbenetes volt felismerni, hogy valójában csak önmagam vagyok az, aki válaszokat adhat és helyzeteket megoldhat, és a bizonyosság erejével minden szépen megoldódik, ahogy eddig is. Merjem elhinni, hogy bár sokan másképp élik az életüket, de számomra az a jó, amit én döntök saját sorsom felett, amit én választok.

A felnőtté válásom valahol ott kezdődött, amikor már nem félelemmel töltött el az, hogy csak önmagamra számíthatok. Amikor tudtam és éreztem, meg van a képességem, hogy megoldjam a feladataimat és a gondviselés kész segíteni.

Ahhoz, hogy mindezeket felismerjem, el kellett jutnom pszichiátriára és el kellett viselnem, hogy a gyerekemet, akit egyedül neveltem, elvegyék tőlem. Ez volt az utolsó csepp, ami megállított egóm további játszmájában.

Fel kellett ismernem, az örökletes szülői program kioldása nélkül nem tudom rendezni az életem.

Majd azt is felismertem, hiába vágyok a magasabb régiókba, ha nem járok a földön és nem merem a csodálatos ajándékokat elfogadni. Így 7 év vegetáriánus étkezés után most minden „alantast” elfogadok és merem örömöm élni bennük. 1 éve nem hittem volna, hogy még hálás is leszek érte.

Ma már képes vagyok kapcsolatba kerülni magasabb Énemmel, kérni szoktam, hogy vezessen és működik. Egómmal is igyekszem megbarátkozni, próbálom megérteni, mi lehet a „baja” mire van szüksége. Az élethelyzeteket gyorsabban átlátom és felismerem miről is van szó, ki irányít.

30 év után végre a saját életem sokkal nagyobb harmóniában és teljességben élhetem, mint valaha. Enikő a legkomolyabb élethelyzetekben állt mellettem, hálás vagyok a sorsnak, hogy találkozhattam VELE és a végtelen önzetlenséget, amivel fogta a kezem. Ott volt, amikor a szükség úgy hozta. Folyamatos a megértés és felismerés, amit léte, lénye és munkája ad. Köszönöm.