Antal

A hétvége közeledtével mindig egy rossz, nyomasztó, apatikus érzés uralkodott el rajtam. Más megváltásként várta a hétvégét, nekem valóságos kínszenvedés volt. Nem tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel, teljesen körbe zárt a rossz érzés. Ha belegondoltam, hogy két és fél napot kell eltöltenem magammal, a kedvesemmel, vagy a családommal, a hideg rázott ki. Annyira a részem volt ez a működés, hogy évtizedeket éltem úgy le, hogy fel sem tűnt mindez.

Az ok, a Teremtő önismeret módszer segítségével:

Ősvalóm megnyitása után egészen a gyermekkoromig vezetett vissza a felettes énem. Enikő segítségével egy akkori átlagos hét napjait egymás után sorra véve meg kellett néznem, hogy melyik nap mit érzek. Hétfőtől csütörtökig nem éreztem semmi rosszat, a péntekkel már más volt a helyzet, régi „kedves” ismerős érzés tört fel, pont azt a nyomasztó érzés, amitől annyit szenvedtem. A szombat és vasárnap ugyanezt váltotta ki belőlem. Ez után azt kellett megnézni, hogy mi váltotta ki ezt az érzést. Ezzel sem kellett sokat várnom, mert hamar és kegyetlenül őszintén jött a válasz is: a szüleim által „megteremtett”, félelemmel teli otthontól tartottam, jobban éreztem magam az iskolában, a napköziben, mint a saját szüleim, testvéreim között. Védelmet és egyben figyelmet kaptam az osztálytársaimtól, tanáraimtól, ezekből nem részesültem a saját otthonomban. A felismerés elemi erővel tört fel…

Ma is vissza-visszatér az érzés, de már tudom, hogy honnan jön, és azt is, hogy most már nincsen alapja. Ezt a pillanatot kell elcsípni, és azok tudatosításával elérem, hogy ne kísértsen a kínzó múlt. Több évtizedes beteges működés okát sikerült Enikő módszerével feltárni, a tisztánlátás és az éberség segítségével el tudom érni, hogy többé már ne kelljen ezt a kis családi „örökséget” tovább cipelnem.