T.E.

Amikor elváltam, bőszen vetettem bele magam az önismeretbe, mindenhová és mindenkihez jártam, annyira izgatott az önmagammal való megismerkedés. Mindegyik (pszihológus, tisztánlátó, önismereti csoport) hozott valami újat, nagyon érdekes kaland volt. A legfőbb projektem az volt: Hogyan legyek NŐ!?

Hogy ennek nyitjára leljek, elkezdtem Enikő önismereti csoportjába járni.

Be kell vallanom, sokáig jártam oda úgy, hogy nem értettem miről is van ott szó, és meditatív állapotban sem „láttam” semmit sem. (Ma már tudom, hogy így menekültem a magammal való találkozás elől.) Bármennyire is próbáltam menekülni, hiába éreztem hiábavalónak, mégis mindig jártam a csoportos találkozókra, vitt a kíváncsiságom, vagy a magamnak tett ígéret, hogy NŐ legyek!

No persze mint tudjuk, semmi sincs véletlenül, ott volt a helyem, a hallottakat mélytudatomba helyeztem, hogy a megfelelő alkalommal majd elővegyem.

Közben észre sem vettem, hogy életem iránya és minősége teljesen megváltozott. Olyan blokkokat oldottam ki, amiknek hatására életemnek minden szálán elindultak a változások, színesebbé vált minden körülöttem. Mostanság értékelem igazán, mondhatnám, most ébredtem annak a hosszú és fáradtságos munka eredményének a tudatára, amit öntudatlanul végeztem annak idején, hiszen gyümölcseit most aratom. Nagyon nehezen viseltem, ha valami hibámmal szembesítettek, s mivel ez e módszernek egyik eleme, ezért egy idő után be is sokalltam és szünetet tartottam. Szerencsére a csoport tagjaival mély érzelmi kapcsolatok, barátságok alakultak ki az idők folyamán, ezért a velük való találkozások is valójában állandó önismeretről szóltak.

Amikor viszont csomót találtam a testemben, már nem volt kérdés, hogy mielőbb szembesülnöm „kell”, rálátnom annak lelki okára, a miértre. Felismertem azt is, hogy vegyem komolyan e figyelmeztetést, amit a testem jelként mutat, és kezdjem el az igazi önmegismerést. Most még megúsztam egy egyszerű cisztával.

Ahogy elhatároztam, hogy jobban értékelem magam, többet foglalkozom az anyagon túli világgal, a „véletlen” úgy hozta, hogy én fordíthatom le angolra a Teremtő Önismeret módszerről elkészült anyagokat. Ez kellett az én agyamnak, ünnep volt számára! Most még több dolgot értettem meg, amikor elmélyedtem a szövegekben. Innentől már felgyorsultak az események, áttört nálam az ellenállás, a menekülési kényszer, és végre, nemcsak megértettem, hanem már meg is éreztem, mit is jelent, ha nem agyból élünk. Sorba jöttek és jönnek a felismerések, és az életem minden apró kis része a helyére kerül.

Mára már nem heti egy – két meditáció számomra a Teremtő Önismeret módszer, hanem a hétköznapjaim részévé vált.
Nyugalom van bennem!