P.

Még mindig nem hajtotta meg az egóm a fejét. Sok minden történik, hibázom, amit nagyon nehezen viselek, de így tanulok. Szerencsére nem nagy hibák és helyre hozhatóak. Sokszor visz az agyam, azt gondolom, képes vagyok bármire, és nem pihenek. Nem vagyok gép.

Egy tegnapi beszélgetés barátnőmmel, megmentett engem ma valamitől. Egy csapódás, falnak csapódás volt a képem. Szavai eljuttattak az érzéseimhez, amiktől olyan messze tudok kerülni és az egóm annyira hamar becsap. Ma rájöttem, miért kell megkeresni minden mögött az érzést. Az egész módszeredet értem, kezdem érteni és látom, miért kell alkímiázni, miért vesszük ki magunkból a „rossz” részeket és arannyal feltöltve tesszük vissza. Végre meg tudom fogni a Teremtő Önismeretet.

Mostanra eljutottam oda is, az, hogy elengedtél, segítség volt számomra és valamitől megmentettél, ha az akkor életem legrosszabb pillanata is volt. Igen, meg akarok felelni Neked, egy mintapéldány lenni, na de élő ember vagyok, nem szobor. Minden szavad egyszer beigazolódik, a gonoszság, az irigység, a kárörvendés, itt dúl bennem. Mindent az elmémbe emelek, és hatalmat akar az egó. Szégyellem, hogyan lehetek ilyen, amikor eredendően jók vagyunk… és elmismásolom magamban. De ki elől rejtegetem? Magam elől.

Köszönök Neked mindent! Folytatom a fejlődést…