B. Zs.

A hétfői Beavatás nagyon nagy hatással volt rám, aminek intenzitását most is magamban őrzöm. Csodálatos volt minden pillanata, felemelő és kiterjedt volt az energiáknak az átélése. Csodálatos volt a közbenjárásod, amit olyan nagy lelki nyugalomban élhettem át! A képek vibrálnak a fejemben amiket láttam és próbálom racionalizálni. Képzeld találtam egy képet ami tükrözi az általam látottakat annyiban módosítva, hogy a virág a lelkemből nyílt. Érdekes, hogy a lelkembe zárva egy oktaédert találtam, ami az arisztotelészi négy őselem szerint a levegő jegyet képviseli és én egy levegős jegyű vagyok. Kíváncsian várom az élet kincseit amit a napjaimban tartogat számomra, várom az emlékeim felfedezését!

Nagy Szeretettel és Hálával gondolok Rád!

Zsuzsi

 

 

A.

Elérkeztem a 40. születésnapomhoz. Mivel évek óta járom az önmegismerés útját, elhatároztam, hogy ezt a négy évtizedet méltón szeretném lezárni. Úgy döntöttem, beavatásokkal ünneplem meg, ezért jelentkeztem Briginél és Enikőnél.

Enikőt már régóta ismertem, így az első pillanattól kezdve nem volt kétséges a bizalom köztünk. Ezt az őszinte és szeretetteljes légkört nagyon köszönöm, és azt, hogy ezt az élményt megélhettem! Mondhatni, hogy csoda történt akkor! Spirituális életemben egy óriási fejlődési lépés ez nekem, s e beavatás hatásának tekintem, hogy éber és tudatos figyelő lettem.

Minden velem való történést már abból a szempontból figyelek, hogy NEKEM mi a teendőm vele, nem mást hibáztatok, vádolok a kialakult helyzetért, hanem tudom, hogy én teremtettem, én kértem, s hogy ÉRTEM történik! Emelkedett rezgésszinten az események harmadik aspektusát, a történések valós okát megnézem, hogy az élethelyzetet miért kértem. Egyértelművé vált számomra, hogy amit alacsony tudatszinten élek meg, jó, ha később tudatosítom, hogy miért tettem. Ami a legfontosabb, hogy ezt már nem csak időnként, hanem szinte minden nap megteszem.

Mivel e beavatás előtti napon voltam Zalatnai Brigi beavatásán, ez a második nap olyan volt, mintha valami magasabb lépcsőfokról, emelkedettebb tudatszintről nyíltak volna meg a múltbéli események, hogy a valós értékrendnek megfelelő minőségre átíródjanak. Tudatosult bennem, hogy minden régi esemény a jelen pillanat megéléséhez segített, s azok a tapasztalatok, amiket megszereztem, egyike sem rossz, és nem voltak hibásak a döntéseim sem, mert az önmegismerésemhez mindezekre szükségem volt, én kértem őket.

Az alkímiázás után egy lettem a gondtalanság, a boldogság, az öröm, az egyetemes szeretet érzésével, azaz saját valóságommal, aminek tudatába kerültem.

A beavatás alkalmával a „Teremtő üzenete” ez volt számomra: Ha mindig a Fényemből, az Egy-pontból, ősvalómból, a forrásból cselekszem, vagy az onnan áramló Erővel átírom a régi, félelemmel megélt élethelyzeteket, megszűnik a fájdalom, a kín, az értetlenség, mert nem kötelező a szenvedés. Egy-ÉRT-elműen ÉRT-em van minden!

A beavatás végére valami hihetetlen egységben, teljességben léteztem, megfogalmazni, szavakba önteni ezt az állapotot nem lehet. Lebegés, magam, s az élet szeretete intenzíven élt bennem, öröm, boldogság, nyugalom áramlott, hatott át. Éreztem, hogy pezseg bennem a gyönyörű Élet, s minden úgy jó, csodálatos, ahogy van, mindent én kértem. Nagyon egyedi, egyedülálló, felfoghatatlan élmény volt átélnem saját szerethetőségem! Most is hálás vagyok érte.

S hogy mi manifesztálódott azonnal, a lelki-szellemi megújulás kapcsán? Csak két élethelyzetet mondanék el példaként, de azóta is állandó a változás, a fejlődés, életem minden területén. Ahogy cserélődnek ki a régi szerepek és alakulok át a valós értékrendnek megfelelően, úgy hat az anyagi síkon, az élethelyzeteimen:

Rögtön a beavatás utáni napon elmentem abba a cukrászdába, – a születésnapi tortámért – ahol kb. 2-3 éve az akkori barátnőmmel egy igen fájdalmas, utolsó találkozáson estünk túl, s onnantól kezdve minden kapcsolat meg is szűnt köztünk. Még fel is merült bennem a gondolat, hogy nem is lehetett annyira fajsúlyos az az eset, ha a beavatás egyik napján sem jött fel ez a történet. Mivel azóta nem voltam abban a cukrászdában, most, amikor a közelébe érkeztem, mély levegőt vettem, hogy régi lelki sérülésemet feloldjam, s csak annyit kértem Felsőbb Énemtől, hogy a régi barátnőm is jusson el oda, hogy meg tudja látni ő is a valóság oldaláról a köztünk történteket. Erőt gyűjtöttem és eldöntöttem: én ebben a cukrászdában szeretettel teli süteményeket veszek. Megjegyezni kívánom, sosem nézegetem a facebookot, valahogy mindig hidegen hagyott, de aznap délután kint ültem a kertben és egy kósza gondolattól vezérelve ránéztem a facebook üzenetekre és láttam, hogy szinte pár perc különbséggel, amikor én a Felsőbb Énemet megkértem magas rezgésszinten, hogy segítse barátnőmet, jött tőle egy üzenet: „Boldog szülinapot!”

A beavatást követő első munkanapomon pedig, két új munkakört ajánlottak fel.

Az egyszerűség kedvéért talán megfogalmazhatom úgy, hogy a két beavatás által egy magasabb tudat állapotba kerültem, s szerethetőségem hitében még tudatosabbá váltam.

Nagyon köszönöm mindkettőtöknek az akkor együtt töltött időt és élményeket! Szerető öleléssel: A.

 

 

L. D.

Több évtizede járom az önmegismerés rögös útját. Több beavatásban volt már részem, akár csoportosan, akár csak egyénileg. Minden alkalom nagy élményt adott számomra. Felismertem már az energiák működését, tudatában vagyok a karma törvényeinek, ezért fontosnak tartom, hogy minél tisztább legyen a „meglátásom”, a belső hallásom. Nemcsak a saját sorsom miatt, de vezető lévén sem mindegy, hogy milyen hangulatból, tudatszintből hozom más emberek sorsa felett a döntéseimet, milyen minőségben végzem a munkámat.

A mostani beavatás során még mélyebben láttam rá a velem való történések valós okaira, azokra az összefüggésekre, amiknek gyökerei a gyerekkoromba nyúltak vissza. Még több aspektusból vált világossá számomra, miért ezeket a szülőket és testvért választottam, miért ebbe a közegbe születtem.

A beavatás utolsó szakaszában, a gyógyítás során átéltem egy olyan egység élményt, amit eddigi életem során még egyszer sem. Megéreztem, mit jelent a mindennel EGY-nek lenni. Belső egységem, teljességem átélése után megéltem, hogy eggyé válok a körülöttem lévő világgal, az elemekkel, a mindenséggel. Nem léteztem külön, minden bennem létezett és én is ott voltam mindenben. Ez olyan mélyen hatott és tudatosult bennem, hogy egyszerre éreztem testem minden sejtjében.

Fejlődésem menetében most érkeztem el ahhoz a tudatszinthez, hogy megnyílhatott amit ígértem, amivel ebbe az életembe leszülettem. A beavatás hatására a lelkemben és a tudatomban is összerendeződtek, helyére kerültek az évek óta felgyült ismeretek, a megszerzett tapasztalatok. Végre elfogadom és tudatosan Érzem, Élem az Erőmet, amit azért kértem, hogy az ígéretem véghez vigyem.

A 12 csakra megnyitásával, a csakrák energiája is aktivizálódott bennem, amit azóta is nap, mint nap megnyitok, hogy emelkedett rezgésszinten tudatom fókusza a kegyelemmel teli megoldásokra tudjon vetülni, hogy bölcs döntéseket tudjak hozni.

A beavatás óta eltelt időszakban még jobban felgyorsultak az események. Amiket régen nem magas tudatszinten, teremtő erőm tudatosításával, annak minőségével oldottam meg, most ismét felbukkantak. Ezzel mód van arra, hogy bizonyítást nyerjen készségem újabb foka, hiszen a még magasabb tudatsávon megnyílt erőmmel tudok még tisztább és bölcsebb döntéseket hozni, tudatomat a megoldásra fókuszálni. A végső célt bár még nem látom, de az a megnyugvás és elégedettség, ami egy-egy jó döntés után áramlik szét lelkemben, mindent felülír. Így tud a harmónia, a rend, a szeretet, életem minden területén, döntéseim által manifesztálódni, megnyilvánulni.

 

♥ 

 

J.

A 2015. júliusában történt beavatás alkalmával egy nagyon erős energetikai tisztuláson mentem keresztül. A több éves önismereti munka és a bizalom érzése meghozta az eredményét. A beavatás során energetikailag annyira ki tudtam magam nyitni, hogy a test tehetetlenségét felülírva, a tiszta fényt magamba itattam, megélve ezzel a teljes egységet a Mindenséggel. Tudatosult bennem az egyetemes szeretet, mint a lét valósága. Karmám feloldása a lét különböző sávjain a tér-idő dimenziók átlépésével könnyen ment.

S amint az már többször megtörtént az elmúlt évek beavatásai során, az egóm háborgása az isteni akarat előtt, most is bekövetkezett, de már nem csodálkoztam rajta, nem álltam ellen neki. Hagytam hatalmának szabad tombolását: a nihil, a harag, a düh, az ellenállás megélésével. Ezek mind elfojtva, alattomosan a tudatalattimban várták annak lehetőségét, hogy a felszínen egy-egy élethelyzetben kitörjenek és maguk alátemessenek. A lelki-szellemi beavatással mintegy „elvettem” az egó játékát, nem volt mit tennie, ahogy megnyitottam a mélyen rejtező sötét erőket, őszintén és egyenesen feladva magukat a felszínre léptek: „Itt vagyunk!” Hagytam, égjenek át a tudat ezen síkján is a fizikai testemen, az anyagon, átadtam magam nekik, egy derékproblémával leterítettek. Nem volt bennem félelem, nem volt bennem szégyen, vagy harag, hiszen tudtam, hogy nem a valóságom, csupán a kölcsönvett szerepek játszanak bennem, és felettem. DE, mivel szabad a döntésem, én vagyok sorsom teremtője, én határozom meg, hogy meddig tart és milyen szinten hajt végre, úgy döntöttem, nem hagyok sok időt a szenvedésemre. Ahogy az egyetemes szeretet fényével, szerethetőségem hitével átittam „őket”, végrehajtó jellegük úgy szűnt meg. Így most már tudatom minden síkján megtörtént a beavatás. A testi betegség tüneteim a csodával határos módon elillantak, hogy az egészségnek helyet adjanak. Harmóniában vagyok önmagammal és a teremtett világommal.