Harmonet
2010. május

 

Gazdagságra és örömre születtünk. Könyvek tömege foglalkozik a gazdagság, a siker megteremtésének mikéntjével, lehetőségével. Azt az információt és tudást, amit megismerhettünk a racionális elménkkel, már megszereztük. Azt is tudjuk, amit az anyagban építünk fel, egyszer csak összeomlik, elvész. Szimbolizálja ez azt, ahogy működik az életünk a fizikai síkon. Mi lehet maradandó?

 

Sághy Enikő: Kulcs a forráshoz

 

Azt az információt és tudást, amit megismerhettünk a racionális elménkkel, már megszereztük. Azt is tudjuk, amit az anyagban építünk fel, egyszer csak összeomlik, elvész, korrodál, elenyészik. Szimbolizálja ez azt, ahogy működik az életünk a fizikai síkon.
De mi az állandóságra törekszünk, állandóan legyen pénzünk, sikerünk, boldogságunk. De hisz éppen ez a lényeg, hogy változunk.
Persze a kérdés megfogalmazódik, mi az oka annak, ha van, és mi, ami miatt nincs. Miért van, hogy egyeseknek sikerül gazdagnak lenni, és mások sikertelenek, boldogtalanok, szegények.

Mondhatnám, hogy a karma az oka, ez így igaz is, de azt is mi hoztuk létre. Mindennek kulcsa: tudatlanságunk, butaságunk. Ez nem a racionális elme butaságát vagy okosságát, annak felfogó képességét jelenti. Tudatlanságunk mibenléte az energia törvények nem ismerése.

Az egészség, a gazdagság, a boldogság, az öröm és a siker kulcsa önmagunk megismerésében van. Önmagunk megismerése által jutunk az energia törvények felismeréséhez és azok tudatos működtetéséhez. Az önmegismerés egy tudatos út Önmagunkba befelé.

Tudnunk kell, hogy fogantatásunk pillanatától kezdve a lélek bugyrába, a tudatalattiba gyűjtjük a velünk való történések idejében minket ért érzéseket. Ezzel gyűlik a tapasztalat.

Évek múltával azok a blokkok, amik fájdalmas emlékként megtapadtak, rögzültek, a jelenben az élethelyzetekkel jeleznek. Feloldásra, kioldásra, azaz szembesülésre várnak.

Például, ha gyermekkorban veszekedést hallottunk a pénz miatt, ami a környezetünkből haragot, indulatot váltott ki, s mi ennek részesei voltunk, tapasztalatunkat a pénzről ezzel azonosítottuk. Jó mélyen hordozzuk eldugva, elrejtve, s ha az élethelyzeteinkben a pénz szóba kerül, máris megnyílik a mélyen elrejtett seb. Valójában a pénznek ehhez semmi köze, de mi mégis a bennünk kialakult rossz érzést azzal kapcsoljuk össze.

Bizonyára ismertek embereket, akik alá temérdek pénzt tesznek és mégsem tudnak vele mit kezdeni. Akár lehetőséget, örökséget, vagyont, vagy érzelmet kapott az illető egyén, nem tud felnőni a jó elfogadásához, mert a múltból mélyen őrzött kép nem engedi a jót elfogadni. Ahhoz, hogy a gazdagság el tudjon indulni és fenn is tudjon maradni, személyiségünkben kell változni. Megint a kulcs: A tudatos önismeret!
Addig nem tudunk eljutni az anyag elfogadásához, a siker, boldogság befogadásához, amíg a múlt rögzülései tartanak fogva.

Akár a több generációs program, akár a blokkok a mélytudatban, akár az otthonról hozott vélemények, kishitűségből eredő aggódó megjegyzések, irigységek, ítélkezések, vagy a bűntudattal terhelt gondolatok, kudarccal végződő próbálkozások, csalódások és keserű tapasztalatok vagy éppen a pénz megszerzésének óriási vágya, annak akarása, felelősek azért, amiért a pénz, a siker nem, vagy csak részben tud beáramolni az életünkbe.

 

A pénz egy mágikus eszköz

Mit jelent?
Önmagában véve nincs semmi jelentése, jelentősége, egy papír darab csupán, melyre különféle formák, alakok vannak nyomva. Amiből indul az ereje, az az, ahogyan mi viszonyulunk ehhez a papírdarabhoz.

 

Nézzük a folyamatot:

1. Első lépés, amikor megszületünk gyerekek vagyunk, teljesen értéktelen és ismeretlen a pénz. Ha játékként kezünkbe adják, dobáljuk, eltépjük, stb.

2. Második lépés, amikor rájövünk, hogy a felnőttek érzelmekkel, különféle kötődésekkel viszonyulnak ehhez a papírdarabhoz. Idővel felismerjük, hogy a felszínen lévő tárgyak birtoklásának kulcsa, ehhez a papír darabhoz van kódolva. Innen indul el tanulási folyamatunk. A gyermekkorban ért tiltások, vagy érzelmi reakciók mélyen eltevődnek, majd elfedődnek tudatalattinkban.

3. Harmadik lépcsőfok, amikor jön az iskola után az élet, és elmélyülünk a pénz megszerzésének gátlástalan egymás elleni harcában, eladva a lélek örömének tiszta érzését. Elkezdjük élni életünket a túlélés, életben maradás kényszerének kerekében, célul tűzve ki a pénz és a hatalom megszerzését.

Nem az örömmel végzett munka, a hivatástudat vezérel, hanem a túlélés, vagy a versengés. Ez addig tart, amíg meg nem állítanak a csalódások, különféle csapások, amik rákényszerítenek, hogy felismerjük a lényeget, milyen szerepet játszik a pénz az életünkben. Mivé váltunk általa, mennyire távolodtunk el attól, akik valójában vagyunk.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az elvesztésből származó csalódásaink oka:
A karma (a tartozik-követel rovat egyensúlya), ami előbb, vagy utóbb a másoknak okozott károkat kiegyenlítteti velünk.

4. Negyedik fázis, amikor megszereztük már az egymás elleni küzdelmekből, harcból tapasztalatainkat, felismerjük az egymásért tevés örömét.

Történhetne ez katarzisok nélkül is, de legtöbbször komoly tragédiákat hívunk életünkbe, hogy vegyük észre a pénz és az anyag elcsúszását, illetve helyes értékrendjét és szerepét életünkben.

Ekkor végre elindulunk megnézni, mi is ennek az egész játéknak a valós oka. Az önmegismerés belső útján válaszokat lelünk élethelyzeteink kérdéseire, a pénz és a siker hiányának, vagy elvesztésének miértjeire.

Szembesülhetünk a ránk rakódott rengeteg szereppel, amiket az idők során az életben maradásért, túlélésért magunkra vettünk és felismerjük, hogy mindezeknek valós oka, a gyermekkorból származik. Elvesztettük szerethetőségünk hitét, aminek hiányát egónk eszközei pótolták.

Az elszánt önismereti munka eredményeként túllépünk önös egónk hatalmának útvesztőiből és felismerhetjük valós örömünket Önmagunkban. Öntudatra ébredhetünk. Rájövünk, hogy egyek vagyunk, ugyanaz jó a másiknak, mint nekünk. Örömmel osztjuk meg bőségünket másokkal.

Felismerjük spirituális (végtelen lelki-szellemi) képességeinket, valós hivatásunkat, kincseinket, amik a bőség és a gazdagság hordozói. Ekkor kerül a valós értékrendnek megfelelően helyére a teremtés sorrendjében a pénz és az anyag életünkben.

Amíg eddig a pénz szolgálatában álltunk, és mi szolgáltuk őt, most meglelve valós hivatásunkat, elkezd szolgálni a pénz minket. Tudniillik amikor elhivatottságunkkal, valós örömünkben és elégedettséggel végezzük munkánkat magas rezgésszinten, a rezonancia törvénye automatikusan hívja életünkbe a pénzt.

Ettől kezdve nem szolgáljuk és áldozzuk fel életünket a pénzért, hanem a pénz és az anyag elkezdi szolgálni a bennünk lévő teremtő (lelki-szellemi) erőnket. Ahogy hivatásunkat végezzük, aktivizálódik lelki-szellemi energiánk, végtelen tehetségünk, azaz spirituális képességünk.

Lehet próbálkozni különféle módszerrel, de addig, amíg saját teremtő erejével nem szembesül az ember, minden csak pillanatnyi siker, hiábavaló próbálkozás. Hosszútávon ára van.

Hát ez a pénz mágiája! Az önmegismerés. Ez van ránk kódolva.
Ismerjük meg magunkat a pénz kényszeres megszerzésének útján!
Az egy pontunkból, a lelkiismeretünktől milyen messzire mentünk?
Hol, mikor, miért adtuk el lelkünket, azt, aki bennünk a lelkiismeret?

A pénz, a gazdagság nem lehet cél életünkben, csupán csak eszköz életünk megvalósításához!
Ez a titok és a lényeg!

 

2010. május 11.

 

* * *

 

HarmoNet
2009. március

 

Ébredés

Reggel
amikor felébredsz,
szemed mielőtt nyitod,
áraszd magadban a hálát,
mert olyan lesz az egész napod,
amilyen volt az első pillanatod.
Amikor már a hála áthatott,
tested szeretettel átmosod.
Megmártózva abban,
ami benned jó,
indul el úgy a napod,
mint ahogyan hull a hó.
Természetes finomsággal lágyan,
félelmektől mentesen, hogy a Szellem
végtelen tehetségét megnyilváníthassa „idelenn”.
Elsőnek testét edzi, mely, ha fék volt eddig neki,
most általa irányítottan a levegőt úgy veszi,
hogy izmai nyúljanak, szót fogadjanak.
Ha a Szellem elérte célját és
felébredt az erő a testben,
jön táplálékul az élelem.
Étked soha nem vétked,
ha szeretettel eszed, vagy
ha szeretettel teszik elébed.
Minden ennivaló és étek,
– mely eredendően a föld, a fény,
a levegő és a víz elemeiből táplálkozott,
– neked és benned mindig új erőt adott.
Az örömmel lenyelt étel az öröm érzésében egyesül a Fénnyel.
Lelked-Szellemed fényét ily módon táplálja a táplálék.
„Ébredésed” teljessé tesz Téged:
testednek ereje,
lelkednek fénye
egész nap hirdeti,
hogy a végtelen
Szellem Benned
örömét éli!

 

2009. március 25.

 

* * *

 

HarmoNet
Karácsony misztériuma
2008. december

 

A gondolat kettőssége a harmóniát és a nyugalmat életünkből száműzte.
Az idő megfélemlítő ereje a türelmetlenséget szülte.
A biztonság anyagba való kivetítése megteremtette az elégedetlenséget.
A pénz uralma és az egó hatalma a lélektől távolított el.
A valós női szerepeknek és a család szentségének elvesztése az élet minőségét változtatta meg.
Eredményül szép lassan eggyé váltunk kételyeinkkel, bűntudatunkkal, türelmetlenségünkkel, kishitűségünkkel, játszmáinkkal, egónk eszköztárának sokaságával.
Valóságunktól eltávolodva már nem tudjuk kik vagyunk, s azt sem látjuk mivé váltunk.
Elvesztettük harmóniánkat, nem leljük meg hivatásunkat, működtetjük karmánkat.

Van-e kiút mindebből?
Hogyan, milyen módon vagy módszerrel tudunk talpra állni, önálló személyiséggé válni, önbizalmat nyerni, tiszteletet érezni, önmagunkat elfogadón szeretni?
Hogyan és hol kell kezdeni?
Az energiaszintünket kell emelni, hogy megnyílhasson ősvalónk, lélekmagunk, a csodák birodalma, helye a szívcsakra és a csecsemőmirigy közötti pont. (A teremtő önismeret c. könyvem témája, – melyet Palcsó Brigittával írtam – a spirituális önismeret és az ősvaló megnyitása.)

Ősvalónk:
Lelkünk magja, a teremtő energia, az emlékezés minden pillanata, a minden tudás birodalma, egyedi kódunk, valóságos énünk, létközi minőségünk, a lélek-szellem egysége,
a belső bizonyosság, biztonság, önbizalom érzése, egyedi, egyszeri és megismételhetetlenségünk tisztelete, a fény legszentebb rezgése, szerethetőségünk hite.
Ősvalónk – ősi egységünk, ősi valóságunk – őrzi több ezer előző élet képlenyomatát, melyek adják jelen életünk alapját. Tartalmazza árnyék-én tulajdonságaink elengedésének módját, az ok-okozat összefüggéseit, karmánk miértjeit, valódi hivatásunkat, minden kérdésünkre a válaszokat.
Amikor meditatív állapotban ősvalónkat megnyitjuk, rálátunk azokra a tulajdonságokra, amik visszatartottak az öröm és a boldogság megélésétől, minden egyes ember egyediségének, a pillanat egyszeriségének és a lehetőség megismételhetetlenségének figyelembevételével.
Mivel ősvalónk a félelemmentesség helye, ezért szembesülésünket semmi sem árnyékolja be.
Emelkedett rezgésben nem kap hangot a félelem kétsége, és nem indulhat el kényszereinknek kereke régi rögzüléseinkkel.

Ekkor ismerjük fel, hogy a bennünk lévő tulajdonságok minősége határozza meg életünk minden pillanatát. Mágnesként hívjuk be adott készségi szintünkön a külvilágot tükörként.

Szembesülésünkkel egyben megbocsátást nyernek árnyék-én tulajdonságaink, szerepeink, rögzüléseink.
Az egó végrehajtó, blokkoló energiáinak átalakítása juttat új teremtő erőhöz, új jövőképhez, új személyiséghez.
Ez a lélek alkímiája:
a sötét árnyék-én tulajdonságok blokkjai – játszmák, berögzült viselkedésminták, bűntudat, kishitűségünk, félelmeink, – a lélek fényével, a feltétel nélküli, megbocsátó szeretet arany rezgésével kioldódnak és eredeti fényünkre visszaíródnak.
Úgy szűnik meg fokról-fokra egónk hatalmának uralma felettünk, ahogy árnyék-én tulajdonságainkat a fokozatosság elvét követve, mint a hagyma héját bontjuk le.
Valóságunk fénye, lelkünk gyémántja, ősvalónk így szabadul fel a rátapadt félelem nehéz súlya alól.

Ahhoz, hogy a szeretet fényének útján elindulhassunk, szükség van az elszánt erőre, amivel kimondjuk, hogy: „Elég volt!” egónk végrehajtásából, szeretnénk megtudni a valós okokat, amik működtetik egónkat. A félelem eszköztárából már megszereztük tapasztalatainkat.
Az élethelyzeteknek már régen vége, de szerepeink tulajdonságait magunkon feledve cipeljük, mint múltunknak nehéz súlyát.
A legnagyobb erő önmagunk megismeréséhez kell. Ahhoz, hogy öntudatra ébredt felnőttként élhessünk, az önmagunkkal való szembesülést nem kerülhetjük el.
Mit jelent felnőttként élni?
Felvállalni döntéseinket.
Azokban az élethelyzetekben, amikor másokat okolnánk, magunkat szembesítjük rögzüléseinkkel, viselkedésmintáinkkal, játszmáinkkal.
Tapasztalatokat gyűjteni születtünk, hogy lássuk egy-egy tulajdonságunk milyen élethelyzetet teremt. Az élethelyzeteket azért kérjük, hogy önmagunkat azokban megismerjük.
A folyamatos önismereti munka lehetővé teszi számunkra, – ahogy szűnik meg bennünk a félelem árnyéka –, hogy spirituális képességeink megnyíljanak. Láthatóvá válik, ami eddig láthatatlan volt, hallhatóvá, ami a fülnek hallhatatlan.
Spirituálisan felnőtt emberként élhetünk lelkünk valós és örök örömének érzésében, elégedettségben, egész-ségében, az egyetlen létező valóság fényében, szerethetőségünk hitében.

 

Ajándékot adni annyi,
mint önmagadat megajándékozni.
Ajándékot kapni annyi,
mint lelked örömébe
a másikat befogadni.
A szeretet végtelen óceánján találkoztunk,
s e szent ünnep napján imádkozunk:
Legyen könyörület minden emberben,
áldás és kegyelem mindenki lelkében,
az isteni irgalom hasson a szívekben,
hogy ismét eggyé válhassunk
a
TEREMTŐBEN!
Légy áldott!

 

2008. Karácsony

 

* * *

 

HarmoNet
2008. október

Olykor keressük a szavakat és prózaian próbáljuk megfogalmazni a lélek szintjébe kapaszkodó magasságokat. Igazán kifejezni csak a líra képes, a rímek, az irodalomba faragott zene.

 

Nincs halál, mert örök az élet!
Halottak napjára
Lelkünket az irgalom hatja át
Halottak napján.
Szóljon a lélek a kegyelet hangján:
Amikor szeretteink, vagy barátaink,
hirtelen vagy hosszú betegség után
hagynak minket itt,
lelkünk feszülő húrja
sajogva, fájón,
őrjítőn mutatja
a hiányt vádlón:
Miért nem adtuk
szeretetünket minden pillanatba’?
E fájó égést el tudjuk engedni,
ha az irántuk érzett szeretet érzésében
fogjuk környezetünket éltetni.
Az, aki továbbra is velünk él,
ha kér, hallgassuk meg szavát,
adjuk szeretetünk minden szálát.
Így fogjuk a gyász fájdalmát elengedni,
így fog az elvesztés értelmet nyerni,
a fájó kín megnyugvást lelni.
A halál az örökélet kezdete!

A létközből, ahogy tekintünk vissza erre az életre,
tapasztalatainknak mennyisége mutat rá ittlétünk minőségére.
A hiány érzését szerethetőségünk hitével feltöltöttük-e?
Életünket az egyetemes szeretet fényéből,
forrásunk szent érzéséből éltük-e?
A természet törvényeit elfogadtuk-e?
Azokat,
akik e kérdésekre a választ már megadták,
gondolataink aranyozzák!
Áradjon rájuk lelkünk áldása és a hála!
Öröklétükben éltesse ŐKET a Teremtő szent ereje,
a végtelen szeretet fénye!
Legyetek áldottak mindörökre!

 

2008. október 30.

 

* * *

 

HarmoNet
2007. szeptember

 

Sághy Enikő a híres tisztánlátó üzenete a HarmoNet olvasóinak, segítségül a félelmekkel való szembenézésre, és a félelmek feloldására a lélek alkímiájáról.

 

Félünk
magunkra látni és magunkban hibát találni,
magunkkal szembesülni,
mert félünk önmagunk előtt megszégyenülni.
Másokra mutatva, s a másikban kutatva élünk.
Önmagunk elől menekülünk, addig is egónknak időt nyerünk,
aki hatalmát így éli ki felettünk és nem engedi,
hogy lélekben szabadon élhessünk.
Az örökkévalósághoz képest, – ami a lélek, – egónk kap röpke 70-80 évet,
ezen idő alatt követeli az uralmat, hogy kiélhesse bennünk a hatalmat.
A hibák, az álarcok, álruhák, rögzülések, begyakorlott viselkedésminták
csak ránk rakódott szerepek,
amik szép lassan eggyé váltak velünk és önálló életet élnek bennünk.
Az élethelyzeteknek már régen vége,
de a szerepruhákat magunkon feledve hordjuk múltunknak nehéz súlyát,
egy-egy árnyék-énünk tulajdonságát.
Emelkedett rezgésszinten önmagunkkal szembesülten
ismerjük fel egónk eszköztárát és a kioldás módját:
megnyitjuk lelkünk magját, ősvalóját,
ahol hordozzuk mindenek tudását,
az öröm forrását,
és ahonnan árad az a végtelen fény-erő,
ami mindent megbocsátó és feltétel nélkül szerető.
E fény az, mely hibáinkat kioldja, a tapasztalatokat bölcsességgé alakítja,
szerethetőségünk hitére, azaz valóságunkra visszaírja.
Ez a lélek alkímiája.
A felszabaduló új erő:
az új lehetőség, az új jövő!

 

2007. szeptember 25.

 

* * *

 

HarmoNet
2007. június

 

Sághy Enikő, a népszerű tisztánlátó spirtuális üzenete az egyéni és csoportos tudat kérdéseiről.

 

Történet és történelem
Történet: az egyén sorsát mutatja meg, mely egyedi.
Történelem: az egyedi egyének sorsát egymás mellé helyezi,
az idő vásznára vetíti, s mint gyöngyszemeket egymás mellé fűzi.
A történetekben az emberi szándék a meghatározó mely mulandó, s változó,
ezért a történelem is emberi szándékot hordozó.
Az egyetemes valóság,
a szavak mögött rejlő igazság nem fut a poláris elmén át.

A nézetek, tanok:
önös-tudatok, melyből az egy-én gyűjti a tapasztalatot.
Ha az egy-én önmagát ismeri, életét öntudatra ébredten éli,
a történések tükrében felismeri, hogy egy-egy élethelyzet mit tükröz neki.
Az ismétlődő helyzetekből okulva tanulhat, s ha van is tévútja, azon bármikor javíthat.
Amíg nagyobb benne a megszokás, a kényelem,
nem csoda, ha életét éli a függőségeken.
Mert az, ki nem szabad lélekben, nem lehet független!
Ha az egyén nem hisz magában és hagyja, hogy nagyobb erő mutasson arra,
mi jó neki, mit kell tenni és merre kell menni,
amíg másokat utánozva lép tova, addig nem változik a saját, és a nemzete sorsa.
Minden nemzetnek megvan a maga jellege.
A nemzet sorsa attól függ, milyen az ott élő nemzett egy-én készsége.

Az energia törvénye:
Akinek a hite önmagában gyenge,
azt az erősebb el fogja nyomni az életben.
Ha két erő megfeszülve hat egymás ellen,
nem valósulhat meg az élet egymás mellé rendelten.
A számon kérést mindenki kezdje önmaga által önmaga.
A megbocsátást a lélek magja adja, mert ott nincs a bűnnek helye,
az elengedő, az elfogadó és megbocsátó szeretet árad belőle.
Ha teljessé válunk szerethetőségünk hitében és tiszta szándék van elménkben,
az egyetemes törvényeket átlátjuk, az egyetemes szeretetet továbbítjuk,
mindazt megbocsátjuk, amit magunk vagy mások ellen vétettünk, tévedtünk,
akkor lélekben szabadon egy szabad nemzetben egymás mellé rendelten élhetünk!
A nemzet sorsa kezedbe adva!

 

2007. június 11.

 

* * *

 

HarmoNet
2006. december

 

Sághy Enikő, a népszerű könyvszerző, spirituális közvetítő üzenete a szerelemről. Olvassuk többször, elmélyülten, hogy elérje hatását.

 

A lét-elem: a szer-elem

Azért félsz, mert elmével „élsz”.
Az elmén átfutó gondolat vetíti a gondokat.
Az elme nem ismeri a hitet, nincs az Egyben,
mert ketté törten él a két agyféltekében.
Az elme poláris világában
ami szorzódik, az osztódik,
ami kivonódik, hatványozódik.
A polaritás megszűnik, ha a két véglet kiegyenlítődik.
Ha van én/öntudatod, Te vagy éber létednek ura,
emelkedett rezgésszinten megnyílik lelked magja,
ami jobb agyféltekédet nyitja.
Az alacsony rezgésen élő egó hatalmát elveszti,
s a lélek a vezérlést átveszi.
Lelked a hatalmát szerethetőséged hitén éli át.
Lelkedben azért nincs a félelem,
mert a lélek az egy elem, a fény-elem: a szer-elem.
Önmagad elfogadásában, teljességed fényében,
eggyé olvad a Benned élő férfi és nő a szerelem érzésében.
Amikor az ért-elem a gondolat erejével behat
az érz-elem, szerelem érzésébe,
szétesik egysége, s kezdetét veszi szenvedélye.
Ha szenvedéllyel ég, „végzetként” hajt végre.
A magas rezgésű szerelemnek nincs polaritása.
Magas rezgését használja a saját és mások javára.
Mindazt feltárja, és bizalommal átadja,
amit átél az érzelem magas rezgésén.
Így válik a szó valósággá, saját jelentésén!
A lét-elem = a szer-elem.

 

2006. december 01.

 

* * *

 

HarmoNet
2006. február

A
lélek
az út
Önmagadhoz
önmagadba!
Ismerője annak,
Aki
voltál,
amilyen vagy,
s amivé leszel.
Sok ezer előző élet,
ok-okozat összefüggések,
tartozik-követel karma törvények,
a rengeteg miértek, melyekre itt a felelet.
Lelkedben él hivatásod, s magadról mindentudásod.
Ez a teremtő erő a végtelen hit hatalma,
mely nem függ az anyagba’,
mert ereje
a hitből merítkezve
a teremtést szolgálja.
Ez a hely az öröm forrása,
a megnyugvás otthona, a kioldás végtelen kútja.
Lelked saját valóságát az egyetemes szeretettel
Benned testesíti meg, jelen életeddel.

 

2006. február 24.

 

* * *

 

HarmoNet
Ön-tudatra-ébredés

 

Az ember az egyetlen lény, aki sorsát tudatosan kezébe veheti, és irányíthatja.

Önmegismerésén keresztül eljuthat akár a végső igazság forrásához, az elfogadó, feltétel nélküli szeretet energiához. Megismerheti saját helyét a világban, ha ismeri helyét Önmagában.

Az ember nemcsak aludni, enni, dolgozni született. Az Ember szeretetének fényében éberen élni, alkotni, nemzeni és Önmagát beteljesíteni jött.

Eltávolodott ősi egységétől, valóságától. De van visszaút, van hogyan, mert van cél: Önmagáért, a benne élő Isteni Fénylényért, hogy megtalálja, akit elnyomott önmagában.

E tehetetlen test tömege hordozza az óriást, az élő Fénylényt, Aki várja, hogy az elme zárt világán egyszer csak rést leljen, hogy Fényével beszűrődve jelezzen:
„Hahó itt vagyok!”

És ezzel kezdetét veheti egy új élet, amelyben első kérdésként önmagában ez fogalmazódik meg: Ki vagyok Én? Válaszként, ami életre kel, egy új szemlélet.